Corvinus HÖK

Interjú a Business IT Club elnökével, Koczur Balázzsal

Ki az a Koczur Balázs?

A szervezetben az a célom, hogy felnézzenek és vezetőként tekintsenek rám, és egyben egy olyan emberként, akire mindig számíthatnak, akihez mindig mindennel tudnak fordulni. Az életben ezen kívül pedig igyekszem mindenhol a maximumot nyújtani. Mindenhol mindig a legjobb formát hozni, mind az egyetemen, mind a munkahelyemen és persze a diákszervezetben is.

Milyen pályát futottál be eddig a szervezetben?

A szervezetben egy eléggé felfelé ívelő pályát futottam be, lényegében minden egyes lépcsőfokát megmásztam a ranglétrának. Új tagból, projektvezető vált belőlem. Majd én lettem a szervezet első koordinátora egy struktúraváltás következtében. Utána alelnökké neveztek ki, majd most társelnökként folytatom. Ha választanom kellene, hogy melyik élveztem a leginkább, mindenképp a társelnökséget most. Igazából mindig is sokkal közelebb állt hozzám az ilyen menedzsment megközelítés minden területből. Sokkal jobban szeretek így a dolgok átlátásával, menedzsmenttel foglalkozni. Most ez egy új kihívás, így elnökként tevékenykedni, viszont mindenképpen ezt élvezem eddig a legjobban, még hogyha sok munkával is jár.

Láttam korábbról, hogy HR elnök voltál, milyen érzés, milyen tapasztalatokat szereztél ebben a pozícióban?

Igen, én két éven át vezettem a HR részét különböző pozíciókban, de mindig a HR rész élén voltam úgymond. Nagyon jó azt látni, hogy elég sok most jól működő folyamatunk az valamennyire az én kezem alatt épült fel, még akkor is, ha elődjeim ezt már megalapozták. Ez egyébként egy olyan terület, ami a gazdaságinformatikától relatíve messze áll. Szóval látókörbővítésként élhettem meg ezt az egészet. Egy olyan üzletággal, egy olyan szakmával foglalkozhattam, ami egyébként nem az én karrier irányomban van, de nagyon jó feladataim voltak ott is és egy rendkívül király csapatom volt egész végig, akikkel nagyon szerettem együtt dolgozni.

Mi volt az az első emléked a BIT-ről, az akkori CID-ről?

Az első emlékem gólyatáborból van róluk. Én úgy jöttem ide a gazdasági informatikára, hogy nem volt egy közvetlen ismerősöm sem a szakon. Ott már odaúton igyekeztem összebarátkozni mindenkivel, de nem lett olyan közvetlen ismerősöm. A DSZ-es napon, amikor lejött az összes DSZ a gólyatáborba, akkor mindenkinél volt valami nyereményjáték, ilyen-olyan alkoholokat lehetett nyerni, célba dobni. És ott, mint az egyetlen gazdinfós szervezetet, nagyon megfogott és innentől folyamatosan épült fel az a kapcsolat. Voltam az info estjüken, jelentkeztem, felvettek, és a többi már történelem.

Hány éve vagy a szervezetben?

Ez most a negyedik évem. Most fogok végezni az egyetemen, és ezzel együtt végzek a diákszervezeti pályafutásommal is valószínűleg.

Szerinted milyen a tökéletes vezető a BIT számára?

Szerintem mindenképp kell egy bizonyos határozottság, tehát tudni kell bizonyos szituációkban dönteni. Jól kell tudni felmérni, hogy mi az, ami a te felelősségköröd, és mi az, ami nem. Ezek nagyon fontos szakmai, vezetői kompetenciák, de ezen kívül, amit még így a BIT-ben ilyen hatványozottan igaznak tartok, az az, hogy a mindenkori rendelkezésre állás nagyon fontos. A tagok tényleg tudjanak hozzád fordulni, és ne, mint felső ember jelenj meg előttük, akihez nem lehet odamenni. Ez a legfontosabb szerintem.

Mit vársz el az új tagoktól, és mit üzensz nekik?

42 új taggal bővültünk. Az új tagoktól mindenképpen az várnám el, hogy érdeklődéssel tekintsenek az egész szervezetre, nyilván nincsen semmiféle alapvető szakmai elvárás az irányukba. Mi azt várjuk tőlük, hogy aktívan és lelkesen részt vegyenek mind a szervezeti életben, mind a szervezeti munkában. Az első félév az nálunk arról szól az új tagoknak, hogy megtapasztalják, hogy hogyan működik a szervezet, milyen szakmai fejlődési lehetőségek állnak előttük. Ezután kell majd választanuk szakirányt, illetve teamet. Ne úgy tekintsenek erre, mint valami kötelező munka, amit el kell végezni, hanem mint egy jó közösség, aminek a tagjai lehetnek, és amiből a végén sokat tudnak profitálni, mind szakmailag, mind közösségileg.

Pontosan hogyan néz ki a négy Team?

A négy csapat, akik működtetik a szervezetet, az egyik a HR team, aminek az alelnöke voltam. Ők foglalkoznak a toborzással, elsősorban a karrier menedzsmenttel, az integrációval. Emellett még a közösségi eseményekért is, tehát csapatépítésért is ők a felelősek. Van egy marketing teamünk, akik az összes külső megjelenésünkért, legyen az social media, hírlevél, illetve a design anyagokért felelősek. Van egy Talent Development teamünk, ők a négyféléves szakmai képzésünkért, a Talent Programért, ők tartják a kapcsolatot a partner cégekkel, szervezik le a kurzusokat, mindenféle adminisztratív teendőt végeznek, és akkor a negyedik a Business Development teamünk. Van egy sales részlegünk, egy projektmenedzsment office-unk, akik az egyéb projektekért felelősek. Itt webfejlesztés, data scraping, chatbot fejlesztés, projekteket kell elképzelni, amik nyilván a tagságnak a fejlődését helyezik előtérbe.

Milyen a két szakirány?

Kettő szakirány van jelenleg a talent programunkon belül, ami az újakra vár. Az egyik az egy IT consulting szakirány. Itt igazából nagyon sok soft skillt tudnak elsajátítani, ami fontos a tanácsadói munkához, kezdve az igényfelmérésen át, a prezentáció technikáig mindent. Ezt is nyilván egy IT-s irányultságban, tehát rendszerbevezetések, IT-fejlesztések stb. A másik inkább hardcore szakmaibb szakirány, ez az üzleti intelligencia, vagy business intelligence. Itt az adatelemzésnek és az adatokkal való játszadozásoknak tanulják meg a tagok a csínját-bínját.

Mennyi időt érdemes belefektetni a szervezetbe ahhoz, hogy tényleg érezd azt, hogy szakmailag fejlődsz?

Van egy kedvenc mondásunk ezzel kapcsolatban. „Annyit veszel ki belőle, amennyit beleraksz”. Konkrét óraszámot nem tudok mondani, hogy én hetente mennyi időt fordítottam a szervezetre. Változó az, hogy ki mennyi időt szentel a dsz-be. Gólyaként lelkesen érdeklődtem, hogy mi hogyan működik. Második félévben, amikor jelentkezni lehetett projektvezetőnek én éltem a lehetőséggel. Elnökként érzem úgy, hogy a legtöbb dolgom van. Jelenleg elég sok időmet emészti fel a szervezet. Azonban ezt nem munkaként kell felfognom, hanem hobbinak vagy kikapcsolódásnak is tekinthető. Nagyon sok adminisztratív teendő van, amin túl kell lendülni, de ez a velejárója.

Neked mi volt az első feladatod, mik közül választhattál?

Az új tagok az első félévben szervezeti munkát nem végeznek, ez a félév az ismerkedésről szól. Van egy 4 hetes projektünk, amiben egy-egy héten át az összes teammel megismerkednek. Itt csoportban kell egyéb feladatokat végezniük. Nekem az első projektem egy közösségi program volt, hogyha jól emlékszem, egy paintballozást szerveztem a szervezet számára. Nagyon változó, de attól függ, hogy ki mi iránt érdeklődik és mit szeretne csinálni.

Mi volt a kedvenc feladatod vagy projekted?

A HR-en belül minden évben szervezünk táborokat a tagjainknak. Nekünk tagfelvétel csak az őszi félévben van, így az őszi félévben ez egy bevonó tábor, a tavaszi félévben pedig már az „Összerázó” névre hallgat, de ez igazából csak névbeli különbség, a koncepció ugyanaz. Ez egy három napos tábor, és amikor én ezt két éve ősszel szerveztem, az volt az egyik legjobb élményem, mert egyrészt ott is egy nagyon jó csapattal tudtam együtt dolgozni, másrészt ez egy izgalmas projekt, ahol nagyobb szabású projekttel kell foglalkozni. A szállástól kezdve az ételen, az utazáson keresztül a szakmai közösségi programokig mindennel, tehát összetettebb, bonyolultabb volt a projekt. A másik nagy pozitívum, hogy el lehetett engedni, amit mi akarunk. Mi akkor egy tematikus tábort csináltunk, ami egy „murder story” volt, forgattunk is videókat az egyetemen és a tagoknak egy állomásos verseny keretein belül QR-kódokat beolvasva videókat kaptak, és ennek segítségével kellett kitalálniuk, hogy ki ölt meg akkor anno engem, úgyhogy az nagyon jó élmény volt. Szerintem az volt az első olyan élményem a BIT-ben, hogy rájöttem, hogy ebből tényleg nagyon sokat fogok tudni profitálni és hogy hasznos dolog, hogy a szervezet tagja vagyok.

Említetted, hogy csapatban dolgoztok. Ezt hogyan kell elképzelni, hányan vagytok, egy felelős van vagy több, hogy működik a munkamegosztás a csoporton belül?

Ez nagyon függ a projektektől, mert vannak olyan projektek, amit egy ember elvisz, és akkor az annyival lezárult, de egy nagyobb projektnél, mint például a bevonó, ott úgy néz ki, hogy a HR alelnök alatt fut ez a projekt. A HR alelnöknek három koordinátora van, akik közül az egyik az „event” koordinátor, aki az ilyen jellegű közösségi programokért felel, és így ez közvetlenül alatta fut. Neki van egy projekt vezetője, aki értelemszerűen vezeti a projektet, és emellett általában van még 4-5 projekttag. Itt az egész projektért végeredményében a HR alelnök a felelős, de valójában, ha minden jól megy, akkor neki ezzel nem is kell foglalkoznia, mert a koordinátor elvisz minden magasabb szintű vezetői feladatot, a projektmenedzser leszervezi a meetingeket, elvégzi az adminisztrációt, és ő ösztönzi a csapatot, hogy mindenki megcsinálja a saját munkáját, és a projekttagok pedig végzik a dolgukat. Ezek általában úgy történnek, hogy a projektindító meetingen kiosztják a feladatokat, mindenki általában önként jelentkezik, hogy mit, hogyan és mikor szeretne csinálni. Van a projekt közepén is meeting, hogy lássák hogyan haladnak éppen, illetve amikor már megtörtént az egész esemény, akkor szokott lenni egy zárómeeting is. Ezeket mind a projekt vezetője tartja, a koordinátor is ott szokott lenni mindig, az alelnök attól függően, hogy mennyire igényli az ő figyelmét a projekt vagy jelen van, vagy nem, de általában csak probléma esetén szokott az alelnök ilyeneken részt venni vagy ha éppen kedve van, mert most például tudom, hogy a bevonókhoz tartozó nyitómeetingen ott volt az alelnök is, mert volt kedve ötletelni velük a feladatokról.

Mit érzel legnagyobb sikerednek a szervezeten belül és mit érzel a szervezet legnagyobb sikerének az elmúlt négy évben?

Egyéni sikernek tudnám az említett bevonót mondani, az nagyon jól sikerült végül, továbbá az elnökké választásomat tudom még ide sorolni, mint egyéni sikert, mert én már régóta elhatároztam, hogy most már szeretnék feljutni a csúcsra a szervezeten belül. Amikor a választáshoz elértünk, és amikor elnöktársamat és engem választottak meg a indulók közül, az nagyon felemelő érzés volt: úgy éreztem, az elmúlt három év munkája beteljesedett és elértem a célt, amit kitűztem. Szervezet szinten nagyon sokat tudnék mondani, így nehéz választani egyet közülük. Az elmúlt időszakban nagyon nagymértékű, pozitív változáson ment át a szervezet, de legnagyobb sikernek talán a taglétszám emelkedését mondanám, mert megnőttünk elég szép számmal: a CID-et, amibe én anno csatlakoztam, még 2009-ben alapították, és a létszáma 2017-ig stagnált, az én csatlakozásom előtt volt egy újraalapítás, akkor kezdett el fellendülni. Mi, akik velem csatlakoztak, voltunk az első olyan generáció, akik jelentősen növelték a létszámot. És ami ezzel a megnövekedett taglétszámmal együtt jár, az a struktúraváltás. Én alelnökként kezdtem bele ebbe struktúraváltási projektbe, és egy olyan struktúrát sikerült anno összeraknunk, ami a mai napig jól működik, és úgy látjuk, hogy ezen a közeljövőben nem is kell majd változtatnunk. Akkor heten voltunk elnökségi- és középvezetők, akik -persze külső segítséggel- összeállítottuk ezt a struktúrát, és ezt tartom talán a legnagyobb dolognak, hiszen ez képes ellátni a tegnap óta 99 fős tagságunkat mind szakmailag, mind közösségileg.

Mi motivál nap, mint nap?

Nekem mindenképp a közösség volt az, engem az motivált arra, hogy csatlakozzak, mert szerettem volna ide tartozni, de persze a szakmai fejlődés is egy nagyon jó pont lehet. Nem is véletlen, hogy a HR irányban kezdtem tevékenykedni, ahol igazából a közösséget építhettem. Mindig tudtam. hogy itt olyan emberek vannak, akiknek az enyémhez hasonló az érdeklődési köre, akikre mindig számíthatok, akikhez bármikor fordulhatok, mind szakmai, mind közösségi értelemben, úgyhogy nekem mindig is ez volt a legmotiválóbb. Az egyéni célom pedig az volt, hogy feljussak a ranglétra csúcsára.

Ezt a közösséget már a csatlakozásod előtt is ismerted vagy a bevonó táborban és utána kezdett ez az egész alakulni?

Egyetlenegy ismerősöm volt, aki velem együtt csatlakozott, rajta kívül én senkit nem ismertem. A gólyatáborban szimpatikusnak, összetartó csapatnak tűntek, és aztán bevonóban ismerkedtem meg több emberrel, és van nem is egy olyan baráti kapcsolatom, akikkel azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, olyan szinten, hogy például a jövő hónapban közösen utazunk ki Párizsba, úgyhogy tényleg egy nagyon erős közösség alakult ki közöttünk. A célunk pedig továbbra is az, hogy minden újonnan csatlakozó részese lehessen ennek a hatalmas közösségnek.

Milyen szerepet tölt be számodra a szervezet, milyen helyet foglal az életedben? El tudod-e képzelni az életedet nélküle, és ha igen, milyennek képzelnéd el azt a Koczur Balázst, aki nem csatlakozott a BIT-be?

El tudom képzelni az életem nélküle, de őszintén szólva nem szeretném. Szerintem nekem életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem ide, és ez most klisésen hangozhat, de tényleg így gondolom. A jelenlegi munkahelyemet is ennek köszönhetem, az interjún nagyon sok olyan kérdés merült fel, hogy mi is ez a szervezet, mit csinálok én itt, miért jó ez. A magánélet terén rengeteg barátra tettem szert a szervezeten belül, szakmailag is nagyon sokat fejlődtem, úgyhogy ugyan el tudom képzelni az életem a BIT nélkül, de biztos nagyon unalmas lenne, szóval nem szeretném. Nagyon elégedett vagyok a szervezettel minden tekintetben, és semmi pénzért nem hagynám el.

Milyen terveid vannak elnökként? Terveztek-e változást vagy inkább fenntartanátok-e jelenlegi minőségében a szervezetet, kezelnétek az új tagok integrációját?

Most Andrással, a társelnökömmel egy éves mandátumunk van, és tervünk célja az őszi félévre a stabilitás megerősítése, nem tervezünk ősszel semmilyen radikális változást, ugyanis a vírus miatt most tértünk vissza az egyetemre, és nemcsak a gólyáknak új az egész dolog, hanem a vírus miatt olyan tagoknak is, akik már egy éve corvinusos hallgatók, úgyhogy ebben szeretnénk őket támogatni jelenleg, könnyebbé téve az integrálódást, illetve hogy a diákszervezt meg tudja adni nekik is, amit anno nekünk, ezt a szuper közösséget. Tervezünk egyébként kisebb-nagyobb változtatásokat is főként közösségi téren, a szakmai programokat úgy véljük, hogy kiforrottak, felesleges lenne belenyúlni, de ezeket az újításokat is a tavaszi félévre halasztanánk, amit egy tavaszi szervezetfejlesztés fog megelőzni. Tehát a stabilitás mellet némi újítás is célunk.

Mi az az emlék, ami a szervezethez kötődik, és jó érzéssel gondolsz rá vissza, esetleg megmosolyogtat, ha eszedbe jut?

Igazából több is eszembe jutott. Az egyik az általam szervezett bevonó tábor, amit már többször emlegettem: ez volt az első szakmai sikerem a BIT berkein belül, ott éreztem először, hogy ennek létrejöttéhez én is igazán hozzájárultam, és kijött belőle valami tök király produktum. A legemlékezetesebb közösségi élményem a bevonó tábor volt rögtön a csatlakozásom után egy-két héttel, az akkori HR nagyon kitett magáért, és minket, mint leendő generációt egy nagyon klassz táborral vártak. A legjobb az egészben számomra az volt, hogy ugyan tényleg csak egy srácot ismertem régebbről, de mégis olyan érzés volt, mintha régi barátok közé térnék vissza. Mindenkivel el lehetett beszélgetni, mindenki érdeklődő volt, tök jól el lehetett lenni az idősebb, régi tagokkal is, vegyük akár a szervezet akkori elnökét. Egy „nagy család” érzés volt az egész, ezt sosem tudom elfelejteni, és ez a célunk, amint már említettem, hogy az újonnan csatlakozó tagoknak is ezt az élményt szeretnénk átadni: itt hiába elnök vagy új tag valaki, mi egy közösség vagyunk. Engem ez az, ami előre hajt, ha bármi nehézség van.