Corvinus HÖK

Interjú az AEGEE-Budapest elnökével, Gurdán Enikővel

Az első kérésem az lenne, hogy mesélj egy kicsit magadról, illetve arról, hogy milyenek voltak a Corvinuson töltött éveid.

Gurdán Enikő Bianka vagyok, leginkább az Encsit használom. Nyáron végeztem a Corvinuson nemzetközi gazdálkodás alapszakon, most egy évet dolgozom és utána szeretnék mesterszakra menni. Azért jöttem erre az egyetemre, mert hallottam, hogy itt a legszínvonalasabb a közgazdaságtani oktatás, valamint nagyon jó volt a közösség, nemcsak a diákszervezetben, hanem általánosságban is. Én magamat egy nagyon extrovertált embernek tartom, mindig szeretem elfoglalni magam, leginkább a barátaimmal, családdal, diákszervezettel. Jelenleg ugye dolgozom egy Fin-tech startupnál és azt gondolom, hogy mindenféle programra nyitott vagyok. Emellett sportolok is, hobbi szinten futok és úszom.

A második kérdésem az lenne, hogy hogyan kerültél az Európai Hallgatók Hálózatának Egyesületéhez (AEGEE)?

Én nem budapesti vagyok, Dél-Somogyból származom, Barcsról, így amikor ideköltöztem, akkor az volt az elsődleges szempont, hogy az egyetem mellett legyen egy fix közösségem. Már akkor is nagyon szerettem volna utazni, nemzetközi diákokkal foglalkozni, nemzetközi projektekben részt venni, így jött a képbe az AEGEE. Már rögtön az első félévemben, tehát szeptemberben csatlakoztam és azóta ott is vagyok, egy félév Erasmust leszámítva. Azért szerettem volna ide jönni, mert ezeket a lehetőségeket mind megadta nekem és mivel a közösség is nagyon jó volt.

Előtte volt valamilyen tevékenységed, amikor külföldiekkel foglalkoztál?

Igen, bár nagyon limitáltak voltak a lehetőségeink. Részt vettem egy egyhetes csereprogramban Szardínián, illetve egy thaiföldi lány lakott nálunk egy évet, vele nagyon jó barátnők lettünk. Ilyen szinten, mint itt Budapesten ez nem volt jelen, de ezeknek a lehetőségeknek is nagyon örültem.

Tudnál mesélni arról, hogy mik a fő projektjeitek az AEGEE-ben?

Ez a szervezet egy európai szervezet és mi ennek a nagy, európai ernyőszervezetnek vagyunk egy tagszervezete, ezért hívjuk a diákszervezetet is AEGEE Budapestnek. Az eredeti francia szervezetet 1985-ben alapították, ez az AEGEE Europe, mi ennek vagyunk egy kisebb szervezete, aminek a magyar neve Európai Hallgatók Hálózatának Egyesülete. Ami egy érdekesség a szervezettel kapcsolatban, hogy ennek a szervezetnek a kezdeményezésére jött létre az Erasmus program, ezért nagyon sok Erasmus+-os cserében is részt veszünk. Jelenleg egy European Changemakers Academy Erasmus+-os pályázatban vagyunk és reméljük, hogy az olaszokkal is létrejön májusra egy hasonló pályázat. Ezen kívül fél évente minimum egy nemzetközi konferenciát is szervezünk, ezen átlagosan 600 fő vesz részt. 2012-ben ezt az eseményt a Corvinuson rendezték meg, ezt szeretnénk majd megismételni idén. Tehát főként konferenciákat szervezünk és csereprogramokat bonyolítunk le. Ebben a félévben voltunk már Krakkóban, Cipruson és majd őket is szeretnénk vendégül látni nálunk.

Ezeket a konferenciákat tehát mindig más országban rendezitek meg?

Igen, pontosan. A konferenciákra jelentkezni kell, a jelentkezéseket pedig a brüsszeli AEGEE Elnökség bírálja el. Minden félévben máshova szoktunk utazni, sajnos a közgyűlésünk a Covid miatt viszont idén csak online fog megvalósulni.

 

 

Hogyan zajlik egy ilyen konferencia?

Ezeket a 600-800 fős konferenciákat Agorának hívjuk, itt a szervezet működéséről döntünk, arról, hogy kik legyenek a vezetők, illetve a munkacsoportok vezetői, milyen irányba menjen tovább a szervezet. Itt a delegáltak a városokat képviselve szavaznak a kérdésekben, de ez csak egy fajta konferencia. Van emellett olyan konferencia, ahol megtervezzük, hogy milyen fókuszterületeink legyenek, van olyan, ahol tudásátadás van egymás között, illetve van soft skill tréningünk is.

Milyen munkacsoportjaitok vannak?

Ez európai szinten és helyi szinten is különbözik. Európai szinten jelenleg négy területünk tevékenykedünk. Ezek a politikai aktivizmus, a társadalmi esélyegyenlőség, a mentális egészség, valamint a klímaváltozáshoz kapcsolódó tevékenységek. Helyi szinten ugyancsak négy, de nagyon más, inkább a szervezet funkcionalitását biztosító munkacsoportunk van. Van egy HR, egy PR, egy Fundraising és egy European projects munkacsoportunk. Tehát helyi szinten ez a szervezet működésére fókuszál, míg európai szinten az AEGEE tematikájára.

Tudnál mesélni arról, hogy mióta töltöd be az AEGEE elnöki pozícióját, illetve arról, hogy hogyan lettél Elnök?

Hivatalosan február óta vagyok Elnök, a szervezetnek pedig négy éve vagyok a tagja. Eleinte a szervezetben csak kisebb projekteket vállaltam el, később középvezető is voltam, ezután kaptam a lehetőséget, hogy részt vegyek az Elnökségben, amit én is nagyon szerettem volna. 2020 elejétől, mint Alelnök, majd 2021-től Elnökként veszek részt a szervezet munkájában, tehát ez már a negyedik félévem az Elnökségben. Hogy miért lehettem én az Elnök? Egyrészt, nagyon szerettem volna visszaadni a szervezetnek azt, amit én eddig kaptam tőle, szerettem volna még jobban részese lenni a közösségnek, illetve voltak saját terveim is, amiket szerettem volna megvalósítani. Ilyen a szervezeti struktúra átalakítása, vagy programok szervezése.

Mennyire nehéz az elnöki posztot betölteni véleményed szerint? Segítenek ebben az alelnökök?

Próbálom decentralizálni, hogy mennyi feladata van egy Elnöknek, de ez néha nem sikerül. Sokszor viszont nagyon sokat segítenek a többiek. Van egy hat fős Elnökségünk, ami nagyon aktív, emellett egy szintén hat fős középvezetői csapatunk, és rajtuk kívül még a projektvezetők, akik nagyon önállóan tudnak haladni szerencsére.

Hogy tudod ilyen jól beosztani az idődet?

A középiskolában is mindig rohangáltam össze-vissza. Hetente leülök vasárnaponként megtervezni hogy mit fogok csinálni a héten, és van erre egy excel táblázatom is.

Láttam, hogy sok új tagot vettetek fel idén. Mi volt annak az oka, hogy ilyen népszerű volt a szervezet?

Átlagban ennyi szokott lenni, olyan 25-30 fő, csak a Covid idején esett kicsit vissza ez, ilyen 20 körülire. Én azt gondolom, hogy a Corvinusos diákok nagyon nyitottak arra, hogy nemzetköziességet tapasztaljanak, nemzetközi diákokkal dolgozzanak együtt. A másik erős húzó tényező az volt, hogy 1,5 éve helyi szinten is átváltottunk angol nyelvű működésre. Ezért rengeteg külföldi diák is segíti a munkánkat. Az angol nyelvhasználat nagyon vonzza az embereket, valamint az is hogy rengeteget utazunk.

 

 

A Covid idején, hogy tudtátok az utazásokat, konferenciákat kivitelezni, hiszen korlátozások voltak?

Jól ment, de nagyon rossz volt. Volt olyan, hogy egy volt tagunkat, aki már Svájcban dolgozik, be tudtuk szervezni tréning tartására, hiszen ez online így meg tudott valósulni. Voltak pozitív oldalai is, hiszen rengeteg eseményt tudtunk így leszervezni, például egy alumni találkozót. Az utazás része sajnos nagyon kiesett, de az egész vezetőség helytállt és nem veszítették el a motivációjukat. Éppen ezért én nagyon hálás vagyok nekik.

Mi a fő motivációd, ami miatt csinálod a diákszervezeti tevékenységeid nap mint nap?

Alapvetően nekem ez a dsz a budapesti családom. Azt látom, hogy nagyon sok barátom van itt és egymástól tudunk tanulni. A tréningeinken is egymással kommunikálunk, megvitatjuk a dolgokat, a tréner inkább csak levezeti az eseményt. Ez önmegvalósításban és szervezetfejlesztésben is motivál engem. A legnagyobb húzóerő viszont egyértelműen a közösség.

Kinek tudnád ajánlani, hogy jelentkezzen hozzátok és mégis miért?

Az utóbbi időben nagyon örültek annak az emberek, hogy a nyelvet heti szinten többször is gyakorolhatják, és nagyon sok olyan eseményünk van, ami utazásos és social program is egyben. Ezt fejlesztettük kicsit inkább szakmaibb eseményekre, mint például: kerekasztal-beszélgetés. Annak ajánlom a szervezetet, aki kicsit jobban érdeklődik a szakmaiság iránt, mert nagyon sok olyan tréning és kerekasztal- beszélgetés van amiből nagyon sokat lehet tanulni. Aki szeret angolul beszélni, szeret nemzetközi diákokkal találkozni és szeret közben fejlődni, annak mindenképpen itt a helye nálunk.

Mennyire volt elsőnek nehéz az új tagoknak, hogy angolul kell beszélni?

Én nem vettem olyat észre ebben a félévben, akinek ez nehézség lett volna, volt olyan aki könnyebben mozgott úgy, hogy magyarul beszélt, de egy idő után ő is megszokta. Nálunk nem az a fontos hogy egy C1-es szinten legyél, hanem hogy gyakorold a nyelvet, így nem fog elveszni a tudás.

Mit tanácsolsz az új jelentkezőknek?

Legyenek nyitottak a világra. Nagyon sok érdekes embert lehet látni és megismerni. Szeressenek utazni és az utazással kapcsolatos élményeket átélni. Ez egy kaland, és nem feltétlenül hotelben fogunk aludni, erre fel kell készülni. Ez még jobban kihozza az embereket a konfortzónájukból. Sokat lehet beszélni és felszólalni is az eseményeken, mindenképpen használják ki ezeket a lehetőségeket.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit adott neked ez a szervezet?

Barátságokat, kapcsolatokat. Nagyon sok tapasztalatot, a szervezet megtanította, hogy hogyan lehet emberekkel együtt dolgozni, valamint egy kis teret adott, hogy kipróbálhassam magamat munka előtt és munka alatt is. Nagyon jó érzés, amikor elmegyünk Európa bármely pontjára, és szintén van egy ilyen szervezet, ahol a tagok, ha meghallják, hogy ott vagyunk, azonnal segítenek minket.

Köszönöm szépen az interjút! Nagyon izgalmas volt egy kis betekintést nyerni a szervezetetek életébe.