Corvinus HÖK

Interjú Gyöngyösi Eszter

Elnök, Erasmus Student Network Corvinus

Ki is az a Gyöngyösi Eszter? Hogyan írnád le magad?

Gyöngyösi Eszter, de inkább Eszti vagyok, az ESN Corvinus elnöke már lassan egy éve. Negyedéves nemzetközi gazdálkodás hallgató vagyok és angol nyelven tanulok. Ez lehet mára már nem akkora különlegesség, mert már csak angolul indul ez a szak, viszont amikor én kezdtem, akkor csak 40-en voltunk ezen szakon, míg mellettünk körülbelül 200-an a magyaron. Egyébként egy aránylag átlagos lánynak mondanám magam, de mindig is érdekelt a nemzetközi közeg, szerettem nyelveket tanulni és utazni. Épp két nappal ezelőtt jöttem haza Szicíliából és már további utak is tervben vannak. Ezek vonzottak ahhoz, hogy egy olyan nemzetközi diákszervezetet keressek, aminek a céljaival azonosulni tudok.

Hogyan értékeled a szervezetben befutott pályádat?

A diákszervezetbe 2018 őszén csatlakoztam, akkor voltam elsőéves itt a Corvinuson. Először csak tagjelölt majd aktív tag voltam, utána pedig kicsit pihenő útra térve, kinn töltöttem Amsterdamban, a Vrije egyetemen egy Erasmus félévet, 2019 őszén. Onnan még haza sem érve kaptam motivációt arra a kinti ESN-től, hogy aktívabban tevékenykedjek ebben és akár vezetői pozíciót is vállaljak. Még nem is voltam itthon, amikor megpályáztam az általános alelnöki posztot, amit aztán egy évig töltöttem be. Ez a pozíció nálunk a HResnek feleltethető meg, tehát foglalkoztam toborzással, kiválasztással, workshopok szervezésével, a tagság fejlesztésével, illetve teambuildingek levezetésével. Ezt követően, egy év után, újabb kihívást keresve, megpályáztam az elnöki posztot, aminek végül meg is választottak. Azóta egyrészt a szervezet irányításáért felelek, hogy mindenki végezze a munkáját, haladjunk a meglévő projektjeinkkel, esetleg újakat találok ki. Ezen kívül én vagyok a kapcsolattartó, illetve a szervezet képviselője, az egyetem, a HÖK és egyéb szekciók, az ESN Hungary és egyéb stakeholderek felé.

Tudnál mesélni az ESN rendszerről?

Távolról indulva, az ESN egy 42 országban jelenlevő diákszervezet, melynek több, mint 520 felsőoktatási intézményben van helyi szekciója, ezek közül az egyik a Corvinus. Néhány esetben a központból, ami Brüsszelben van, kapunk irányelveket, amiket érdemes követnünk. Sokszor onnan határozzák meg azt is, hogy milyen projekteket vigyünk véghez az adott héten, hónapban. Az ESN Hungary az a szervezet, amely összefogja a 14 magyarországi szekció munkáját. Azt kiemelném, hogy szerintem nagyon szuper, egy ilyen nemzetközi és országokon átívelő diákszervezet tagjának lenni. Egyrészről azért, mert rengeteg nemzetközi lehetőség kínálkozik a tagjainknak, például mindenféle nemzetközi munkacsoportokban való részvétel vagy akár a jövő áprilisban Portóban megrendezésre kerülő, tavaszi nagy meetingünkön, az Erasmus Generation Meetingen való részvétel, amire pont most van a jelentkezés. Ez egy 1000-1500 fős ESN-es esemény, ahol workshopok, teambuildingek vannak, career fair, mobility fair. Itt lényegében azt ünnepeljük, hogy a nemzetközi diákoknak lehetőségük nyílik, már 32 éve arra, hogy fél évet külföldön tölthessenek.

Milyen neked az ideális vezető képe?

Nekem, mivel fél éves mandátumok vannak, az elnökségi évem felénél újra kellett jelentkeznem az elnöki posztra. Azt gondolom, a két fél évben nagyon más vezetési stílusom volt, a második féléves őszivel én magam is sokkal jobban tudok azonosulni. Azt hiszem az ideális vezető olyan, aki mindig tudja mi történik, de nem akarja irányítani a dolgokat, csupán leköveti. Elérhető és megközelíthető, ott van, ha segítség kell a tagoknak, többi vezetőnek, akár szakmai, akár személyes dolgokban. Egy diákszervezet vezetőjének legalábbis biztosan ilyennek kell lennie, hiszen ez arról is szól, hogy mély barátságok köttessenek, nem csupán arról, hogy szakmailag, az adott célt hajkurászva fejlődjünk. Szerintem az ideális vezetőnek, kell, hogy legyen némi tekintélye, de közben elérhetőnek is kell lennie. Nagyon fontos, hogy foglalkoztassa őt, hogy mi van a többiekkel, lelki jólétükkel, hiszen ahhoz, hogy egy csapat, vagy akár egy egyén jól tudjon dolgozni, elengedhetetlen, hogy fejben minden rendben legyen vele. Ezenfelül, a jó vezető észreveszi, hogy kinek mikor van szüksége segítségre.

Mit üzensz az új tagoknak? Mit vársz tőlük?

Mivel a legutóbbi tagfelvételünk októberben volt, ezért ez a téma elég friss. Az újaknak azt üzenném, hogy semmiképp ne szegje kedvüket a vizsgaidőszak, az, hogy sokat kell tanulni, hisz januárban jönnek a külföldi hallgatók új hadai, és akkor már sokkal könnyebb lesz nekik is, ha nincs olyan sok dolguk. Merjenek nagyot álmodni. Én se gondoltam volna anno, hogy egyszer én a szervezet elnöke leszek, sőt eleinte pozíciót sem akartam vállalni.

Mi az, amit úgy érzel, hogy az egyetemi éveid alatt máshogy nem tudtad volna megszerezni, csak az ESN-nek köszönhetően?

Habár én egy kisebb szakra járok, ahol összesen negyvenen vagyunk, tudom, hogy ha egy nagyobb létszámú szakon kezdtem volna, akkor sokkal nehezebb lett volna egy ilyen kapcsolati hálót kiépítenem, mint amilyet itt, az ESN-ben azonban volt szerencsém kialakítani ezt a kapcsolatrendszert. Ez szerintem azért is van, mert attól függetlenül, hogy vannak a gólyacsoportok, mondjuk egy gazdálkodás és menedzsment szakon, ahol rengetegen vannak, könnyű elveszni. Még nem is jártam a Corvinusra, amikor próbaérettségit mentem írni az SG-hez, amikor a lány, aki a dolgozatomat javította azt tanácsolta, hogy ha bekerülök az egyetemre, mindenképp csatlakozzak egy diákszervezethez, hiszen elmondhatatlanul jó érzés, ha van hova tartoznod. Számomra ez volt az egyik legjobb és leghasznosabb tanács, amit Corvinusos éveim alatt, illetve előtte kaptam. Ezen kívül, nem gondolom, hogy ha mondjuk egyetemi éveim alatt dolgoztam volna, ahelyett, hogy egy diákszervezetbe csatlakozom, akkor ilyen hamar vezető pozícióba tudtam volna kerülni. Úgy gondolom, hogy rengeteget tanultam magamról és arról is, hogy hogyan kell egy csapatot vezetni és motiválni. Az órákon ezek talán elsajátíthatók valamennyire, de semmiképp sem ennyire gyakorlatiasan.

Az itt töltött éveid során hogyan változott az, hogy mennyi időt fektettél a szervezetbe?

Kicsit ijesztően fog hangzani, de azt szoktuk mondani az érdeklődőknek és új tagoknak, hogy ez egy kicsit olyan, mint egy spirál. Nálunk nincs megszabva az, hogy valaki mennyi időt kell, hogy belefektessen a szervezetbe, nincs olyan, hogy ha nem jön el egy félévben ilyen meg olyan eseményre, akkor ki van zárva. Megértjük azt, hogy az embereknek egyéb elfoglaltságaik is vannak a diákszervezet mellett. Az elején még én is elmentem hetente, kéthetente 1-1 eseményre, de aztán ahogy jobban megismeri az ember mind a tagságot, mind az itt lévő külföldi hallgatókat, úgy akar ő is egyre többet menni, majd kialakulnak a személyes kapcsolatok is. Utána én is egyre több időmet szántam a szervezetre és amikor az ember eljut oda, hogy pozíciót vállal, onnan már nem ennyire szabad, hogy mennyi időt tesz bele, mert akkor vannak kötelezettségei is. Azt kell mondanom, hogy ez exponenciálisan nőtt, hogy mennyi időt fektetek a szervezetbe.

Mi az első emléked a szervezettel kapcsolatban, mi az első feladat, vagy első esemény, amin ott voltál?

Az egyik első emlékem a gólyatábori toborzás, ahol hallottam a szervezetről, de itt még nem voltam ténylegesen a szervezet része. Az első esemény pedig egy Hungarian Cultural Night volt, ahol egy movie night-ot tartottunk és a Kincsem c. filmet néztük meg a külföldi hallgatókkal, hogy egy kicsit ragadjon rájuk a magyar kultúrából valami. Az este nagyon jól sikerült. Az egyik mókás emlék, ami megmaradt arról az estéről, mikor négy francia lánynak segítettem a pultnál italt kérni, mikor összezavarta őket a magyar „kis” szó, és ők azt „kiss”-nek olvasták. Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló élményben volt részem a diákszervezetnek hála.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, amit a szervezetben értél el?

Úgy érzem, hogy nem is most elnökként, hanem anno alelnökként értem el a legnagyobb sikereimet. Két nagyon sikeres tagfelvételt vezettem le, illetve megreformáltam az új tagok felé a tudásátadás módját is. Korábban a workshop-kultúra, a fejlesztési-kultúra is egészen másképpen működött, ezen is sokat sikerült javítanom. Leginkább arra vagyok büszke, hogy a tagság motiváltságban és tudásban is milyen változáson ment keresztül azalatt, míg én aktívan tevékenykedtem.

Mi az, ami motivál téged nap mint nap?

Kezdetben szerintem mindenki azzal a gondolattal csatlakozik hozzánk, hogy a külföldi hallgatókkal szeretne megismerkedni, így ez nekem is ott volt a fejemben, aztán ahogy nagyon sokat kaptam a diákszervezettől, úgy én is szerettem volna visszaadni és most lassan átérek egy újabb fázisba, ahol már a tagok motiválnak. Látom, ahogy jól érzik magukat és azt, hogy mennyit fejlődnek egy félév során és ez nagyon motiváló számomra. Magukkal a szervezet céljaival is tudok azonosulni, hiszen az ESN olyan nagyon fontos projekteket karol fel, mint a környezetvédelem, az etnikai különbségek ellen való küzdelem, vagy az esélyegyenlőség. Emellett az is motivál, hogy úgy érzem, hogy nyomot tudok hagyni a világban.

Milyen terveid vannak a szervezetben az utolsó egy hónapban, amíg elnök vagy?

Most már főleg a tudásátadásra koncentrálok, holnap lesz például a Tisztújító Közgyűlésünk, ahol megválasztjuk a szervezet új elnökét is. De én sem köszönök el teljesen, itt leszek a következő vezetőségnek, hogy bármikor kérdezhessenek tőlem. Ezen kívül az ESN Hungary vezetőségében is pozíciót töltök be, én vagyok a National Event koordinátorunk, ez a tisztség májusig kitart. Addig rengeteg bulit igyekszem majd szervezni a külföldi hallgatók számára. Illetve egyéb olyan eseményeket, ahol megismerkedhetnek más egyetemek külföldi hallgatóival és más ESN-es tagokkal.

Említetted, hogy rengeted emléked és sztorid van, mi az az egy, amit kiemelnél?

Egyet nagyon nehéz lenne kiemelni, a belsős tagsággal az egyik legkedvesebb élményem az, amikor egy nyári csapatépítő hétvége keretén belül elmentünk a Balatonra, és pokoli napszúrást kaptam, alig bírtam kikelni az ágyból, de szervezőként össze kellett szednem magamat. Aznap ráadásul egy bortúrára mentünk a Balaton-felvidéken, úgyhogy összekaptam magamat és velük tartottam. Úgy érzem ezt nagyon jól tettem, hiszen a második pince után már sokkal jobban éreztem magam, annak ellenére, hogy én nem ittam alkoholt. Ez egy nagyon kedves élményként maradt meg bennem, ahogy a csodálatos balatoni panorámát nézzük és élvezzük. Ezenkívül pedig a külföldi hallgatókkal való egyik közös kirándulásunkat tudnám megemlíteni, amikor Egerben voltunk. Este kimentünk velük, de haza kellett taxiznunk, hiszen február volt és nagyon hideg. Már majdnem mindenki visszaért a szállásra, és egy órával később befutott egy négyes fiúcsapat, akik teljesen felháborodva magyarázták nekünk, hogy mennyire lehúzták őket, hiszen sokkal többet kellett fizetniük. Mi sem értettük, hogy mi történhetett, de az anyósülésen ülő külföldi fiú azt hitte, hogy a fizetésnél, hogy meg kell mutatnia a lakcímkártyáját, és a nyelvi nehézségek miatt a taxis elindult velük Budapestre, mert a fiúk nem szálltak ki az autóból, a taxis pedig nem értette, hogy miért mutogatják neki a budapesti címet. Az autópályán a fiúknak is feltűnt, hogy valami nincs rendben, ezért elkezdték nyitogatni az ajtókat, amin az taxis teljesen kiakadt, és visszafordult velük, kirakta őket a szállásnál, ahol korábban már jártak. Viszont ez a táv egy elég szép összeget jelentett a fiúknak. Nagyon mókás volt fordítani a két fél között, és a történetnek még nincs vége, mert amikor a fiúk felértek a szobába, nem találták a kulcsot, és már nagyon idegesek voltak, de kiderült, hogy a kulcs csak a recepción maradt. Szóval vannak érdekes történetek…

Igen-igen, ez mindenképpen egy mókás esemény lehetett, nagyon szépen köszönöm az interjút!